1920. június 4. – a nap, amikor a világ térképet rajzolt újra, de közben szíveket tört ketté. 105 éve történt, hogy egy aláírás nemcsak határokat húzott át, hanem egy nemzet testéből szakított ki darabokat. Trianon nem szerződés volt. Trianon gyalázat volt. Egy megalázó, igazságtalan békediktátum, amit vesztesként, megtaposottan, kisemmizve kényszerítettek ránk. A tollvonások mögött nem volt méltányosság. Csak bosszú. A nagyhatalmak gőgje. És a magyar nép széttépése. Elvettek – de nem győztek le Elvettek tőlünk városokat. Elvettek iskolákat, templomokat. Elvettek történelmet, kultúrát, embereket. De a magyar lelket nem tudták elvenni. A magyar szív dobog tovább – Kolozsvártól Kassáig, Pozsonytól Szabadkáig. Mert nem a határok tesznek minket magyarrá, hanem a vér, a nyelv, a hit és az emlékezet. Június 4. – Nem gyásznap, hanem figyelmeztetés Ez a nap nemcsak emlékezés. Ez dac . Ez hűség . Ez kiáltás . "Nem felejtünk. Nem mondunk le rólatok. Nem kérü...
Nem vagyok újságíró, sem politikus. Csak egy ember, aki figyel, gondolkodik, és kimondja, amit más inkább elhallgat. A gyureandras.hu egy személyes tér, ahol a falusi hétköznapok, a közélet és a magyar politika találkozik az őszinte szóval.