Gyüre András Buda

Vannak pillanatok, amikor megérzed, hogy történik valami fontos. Nem harsányan, nem dobpergés közepette. Hanem úgy, ahogy a villám csap le egy viharos nyári éjszakán: hirtelen, elemi erővel, és nincs több kérdésed. Ma reggel egy ilyen pillanat volt. A serpenyőben tojás sercegett, a TV -ben Orbán Viktor beszélt a CPAC Hungary színpadán. És mire kész lett a rántotta, valami bennem is megszületett újra . A beszéd nem szimpla politikai blabla volt. Nem kampányduma. Hanem hitvallás . Ütős, karcos, egyenes. Mert aki a békéről beszél, annak ma bátorság kell. Aki kimondja, hogy Magyarország a magyaroké, és nem lesz a globalista térdre kényszerítés díszlete, azt ma ellenségként kezelik odakint. De itthon? Itthon újra reménnyé válik. “A szuverenitás nem alku tárgya.” – hangzott el a színpadról. És nem volt szükség magyarázatra. Mert tudjuk, miről beszél. Évek óta nyomnak, szorítanak, zsarolnak bennünket. Be akarnak sorolni minket egy világképbe, ahol nemzetek nincsenek, csak fogyasztók, szaba...

Átláthatóság – ez a varázsszó, amit Brüsszelben minden második mondatban hallani. Ők a jogállamiság bajnokai, az átláthatóság védelmezői, a demokrácia fáklyavivői – legalábbis addig, amíg nem az ő zsebeikbe és háttéralkuikba világítunk bele. Most, hogy a magyar kormány – teljesen jogosan – elkezdte feltárni, ki finanszírozza a hazánkban terjedő liberális propagandát, hirtelen megváltozott a zene. A „független” sajtó, a „civil” szervezetek és „jogvédők” mögött felbukkanó külföldi pénzcsapok ugyanis kellemetlen kérdéseket vetnek fel. Ki pénzeli ezeket a kampányokat? Miért érdeke valakinek külföldről befolyásolni a magyar közvéleményt? Miféle átláthatóság az, ahol csak mi legyünk átláthatók, de ők nem? Úgy tűnik, ha nem ők tartják a zseblámpát, hanem rájuk világítunk vele, akkor zavar támad. Hirtelen mindenki sértve érzi magát, mindenki cenzúrát, elnyomást, diktatúrát kiált. Pedig nem történik más, mint hogy a magyar emberek végre megtudják: a „függetlenség” mögött gyakran nagyon is jól ...

 A történelem mindig azoknak a vállán haladt előre, akik nem hátráltak meg. Akik nem várták, hogy majd más megoldja, más kimondja, más kiáll helyettük. Orbán Viktor legutóbbi kezdeményezése, a  Harcosok Klubja , pontosan erről szól:  tenni akarásról, hazaszeretetről és közösségi felelősségről . Sokan azt hiszik, hogy a hazafiság ma már idejétmúlt fogalom. Pedig épp most, amikor Európa minden széljárása próbálja eltéríteni a nemzeteket a saját útjukról, van a legnagyobb szükség a  patrióta kiállásra . Magyarország nem sodródni akar, hanem irányítani. Nem követni, hanem vezetni – legalábbis a saját sorsát. A  Harcosok Klubja  nem egy titkos társaság, nem is harci csapat. Ez egy  digitális hazafias mozgalom , amelyet a kormány hívott életre azért, hogy a 2026-os választásokra olyan emberek gyűljenek össze, akik hisznek a  nemzeti szuverenitásban, a magyar családok erejében, és abban, hogy Magyarország jövőjét mi magunk alakítjuk . Nem Brüsszel, nem a...