Nem leszek Magyar Péterező. Nem leszek megalkuvó. Nem akarok csendben maradni. Nem akarok asszisztálni ahhoz, ahogy újra és újra ugyanazok a körök tapossák el az emberek becsületét, a nemzet gerincét, a jövőnk tisztaságát.
.jpg)
Nem akarok a „Magyar Péterek” mellé állni. Mert ma már mindent elborít ez az új politikai cirkusz. Az új próféták, a régi arcok, a „megvilágosodott” bennfentesek, akik most hirtelen a nép hangjának kiáltják magukat, de tíz évig ugyanabban a rendszerben dörzsölgették a tenyerüket, miközben a háttérben hallgatták le egymást és minket is.
Tudod mit? Elegem van abból, hogy mindig ugyanazok játszanak hőst, miközben a hazát mi tartjuk össze. Mi, akik nem kérünk sem a narancsszín festékből, sem a rózsaszínre mázolt „új reményből”. Mi, akik a magyar zászlót nem kampányeszköznek tekintjük, hanem szent jelképnek. Mi, akiknek a haza nem politikai termék, hanem vérből, verejtékből, munkából, emlékekből és álmokból áll.
Nem leszek megalkuvó. Nem leszek olyan, aki hol egyik zászló mögé áll be, hol a másik mögé, csak hogy valahol ő is villoghasson. Nem leszek cinkosa annak, aki a saját feleségét is elárulja, aztán mártírt játszik a nemzeti színpadon. Mert aki a legszűkebb családjában nem tud becsületes lenni, az a hazával se lesz az.
Hazafi vagyok. És hazafinak lenni nem azt jelenti, hogy vakon tapsolok bárkinek, aki épp azt kiáltja, amit hallani akarok. Hanem azt, hogy elvárom az igazságot. Elvárom a tisztességet. És kimondom: nem kérünk több újracsomagolt hazugságot.
Ez az ország többet érdemel. Nem új arcokat a régi módszerekkel, hanem valódi, alulról építkező, becsületes közösségeket. Olyan embereket, akik nem a színpadon keresik a fényt, hanem a földben gyökeret eresztenek – hogy a jövő felnőhessen.
Magyarország nem showműsor. Magyarország a hazánk.
És mi nem leszünk statiszták senki színjátékában.