Chicano életérzés Magyarországon! Avagy hogyan lett banánüléses bringám a stílusom része. Amikor először találkoztam a Chicano kultúrával , valami megmozdult bennem. Az a fajta büszkeség, lazaság, és az a különleges, utcai elegancia rögtön megfogott. Bár magyar vagyok, a Chicano stílus azonnal úgy érződött, mintha a sajátom lenne. És azóta nem is eresztett. A stílus, ami szavak nélkül beszél A Chicano viselet egyszerű, mégis erőteljes üzenetet hordoz: fehér póló, bő nadrág, bandana, tiszta, határozott vonalak. Mindig is tetszett az az őszinte, sallangmentes megjelenés, amit ezek az emberek képviselnek. Nincs túlkomplikálva, de minden részlet ki van találva – a mozdulattól a tekintetig. Az álom kerekein: banánüléses bringa. És aztán ott vannak a lowriderek – az autók és a biciklik.Csillogó króm, óriási kormányok, csavarodó felnik, banánülés, rugózó vázak. Ahogy egy Chicano bringa vagy egy klasszikus Impala suhan az utcán, az maga az élő művészet. Én is így lettem banánüléses bringa-...
Gyüre András vagyok, 1970-ben születtem itt, Szigetszentmártonban – és bár az élet néha másfelé sodort, valójában mindig ide tartoztam. Ez a falu nemcsak a lakhelyem, hanem az otthonom. Nekem Szigetszentmárton szinte a világ közepe. Halak vagyok: úszom az árral, ha kell. És szembemegyek vele, ha muszáj. Az életem nem volt mindig sima út. Voltak hibák, rossz döntések, amikért megkaptam a magam büntetését. De soha nem maradtam a földön – felálltam, tanultam belőle, és ma már máshogy járom az utamat: egyenes háttal, tiszta szívvel. Azért hoztam létre ezt a blogot, mert hiszek abban, hogy beszélnünk kell egymással – őszintén, nyíltan, emberként. Arról, hogyan élünk itt, mi az, ami jó, és mi az, amin lehetne javítani. Mert számomra fontos, hogy ez a hely fejlődjön – nemcsak kívül, hanem belül is: közösségként, emberségben. Itt fogok írni véleményeket, gondolatokat, emlékeket és terveket. Néha szelíden, néha szemtelenebbül, de mindig szívből. Mert hiszem: egy falu akkor él igazán, ha a ben...