Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent ma Szigetszentmártoninak lenni?

Sokan élnek itt – pár éve, pár évtizede, vagy épp születésük óta, mint én. De vajon mit jelent ma Szigetszentmártoninak lenni?

Régen talán egyszerűbb volt. A falu zártabb közösség volt, mindenki ismert mindenkit, és a szó szoros értelmében közünk volt egymáshoz. A mai világ más: többen vagyunk, gyorsabban élünk, és gyakran csak átsuhanunk egymás mellett. De attól még lehetne valódi közösség.

Szigetszentmártoninak lenni nem egy lakcím. Inkább egy hozzáállás. Azt jelenti, hogy nemcsak lakunk itt – hanem élünk itt. Figyelünk egymásra, köszönünk az utcán, beszélgetünk a bolt előtt, segítünk, ha valakinek baja van. És ha valami nem tetszik – nem csak morgunk magunkban, hanem szólunk, elmondjuk, gondolkodunk a megoldáson.

Nem baj, ha nem értünk mindig egyet. Az baj, ha nem is próbáljuk megérteni egymást. Közösség csak ott születik, ahol a különbözőség nem ellenség, hanem érték.

Én szeretném, ha újra egy ilyen Szigetszentmártonban élhetnénk – ahol nem csak a házaink állnak egymás mellett, hanem az emberek is. Ezért írok. Ezért kérdezek. És remélem, lesz, aki válaszol.

Mert szentmártoninak lenni – felelősség is. De leginkább lehetőség.
Labels:

Népszerű bejegyzések

Innen indulok – Szigetszentmárton szívéből

Gyüre András vagyok, 1970-ben születtem itt, Szigetszentmártonban – és bár az élet néha másfelé sodort, valójában mindig ide tartoztam. Ez a falu nemcsak a lakhelyem, hanem az otthonom. Nekem Szigetszentmárton szinte a világ közepe. Halak vagyok: úszom az árral, ha kell. És szembemegyek vele, ha muszáj. Az életem nem volt mindig sima út. Voltak hibák, rossz döntések, amikért megkaptam a magam büntetését. De soha nem maradtam a földön – felálltam, tanultam belőle, és ma már máshogy járom az utamat: egyenes háttal, tiszta szívvel. Azért hoztam létre ezt a blogot, mert hiszek abban, hogy beszélnünk kell egymással – őszintén, nyíltan, emberként. Arról, hogyan élünk itt, mi az, ami jó, és mi az, amin lehetne javítani. Mert számomra fontos, hogy ez a hely fejlődjön – nemcsak kívül, hanem belül is: közösségként, emberségben. Itt fogok írni véleményeket, gondolatokat, emlékeket és terveket. Néha szelíden, néha szemtelenebbül, de mindig szívből. Mert hiszem: egy falu akkor él igazán, ha a ben...
Olvass tovább »

Nemzeti gyásznap Ferenc pápa temetése napja

2025. április 26. Nemzeti Gyásznap Ma nemcsak gyászolunk, hanem hálát is adunk. Emlékezünk egy olyan emberre, aki nemcsak a világ, hanem különösen a magyar nép számára volt áldás. Ferenc pápa egyszerűsége, embersége és rendíthetetlen hite példát adott – és reményt is. A Szentatya törekvései a világban Ferenc pápa pápasága alatt mindig a legkisebbeket kereste. A békét, a kiengesztelődést és az igazságot hirdette. Nem volt hajlandó elhallgatni az igazságtalanságot – akár a világ hatalmasai előtt sem. Fontosnak tartotta: - a szegények és elesettek védelmét, - a családok és fiatalok támogatását, - a keresztény értékek megőrzését egy gyorsan változó világban, - a párbeszédet vallások, népek és nemzetek között. Ferenc pápa és Magyarország – egy különleges kapcsolat Ferenc pápa többször is hangsúlyozta, hogy Közép-Európa keresztény gyökerei kincs, nem teher. Magyarország családpolitikáját több ízben méltatta, és bátorította a hitben élő közösségeket. Sokat jelentett, hogy: - elismerően szó...
Olvass tovább »

Emlékek a vasszörnyről

Emlékek a vasszörnyről – Az 1989-es Chevrolet Camaro IROC-Z 5.7  Volt egy idő, amikor a sebesség és az erő minden mozdulatomat áramkörbe kapcsolta. Egy 1989-es Chevrolet Camaro IROC-Z 5.7, targatetővel, mint a szabadság szimbóluma, minden nap új kalandot hozott. A kocsi maga volt az amerikai álom, a mély, mély motorzúgás, ami minden utcasarkon felkavarta a levegőt, és egy pillanatra elfeledtette a valóságot. ( A kép csak ilusztráció ) Az IROC-Z nem csupán egy autó volt, hanem egy életstílus. A kormányt úgy fogtam, mint egy pilóta a kormányrudat, és minden indítás egy újabb élmény kezdete volt. A 5.7-es motor ereje nemcsak a motorháztető alatt lüktetett, hanem a szívemben is ott éreztem. A gyorsulás, a kanyarok, a napsütésben ragyogó, kék fényezés – mindez olyan emlékekkel ajándékozott meg, amelyek örökre velem maradnak. A targatető felemelése minden reggel egy szertartás volt, mintha az ég felé nyújtózkodva köszöntöttem volna a napot. Az érzés, hogy a szél a hajamban táncol, és az ...
Olvass tovább »