Ugrás a fő tartalomra

Nemzeti gyásznap Ferenc pápa temetése napja

2025. április 26. Nemzeti Gyásznap
Ma nemcsak gyászolunk, hanem hálát is adunk. Emlékezünk egy olyan emberre, aki nemcsak a világ, hanem különösen a magyar nép számára volt áldás. Ferenc pápa egyszerűsége, embersége és rendíthetetlen hite példát adott – és reményt is.


A Szentatya törekvései a világban
Ferenc pápa pápasága alatt mindig a legkisebbeket kereste. A békét, a kiengesztelődést és az igazságot hirdette.
Nem volt hajlandó elhallgatni az igazságtalanságot – akár a világ hatalmasai előtt sem.

Fontosnak tartotta:
- a szegények és elesettek védelmét,
- a családok és fiatalok támogatását,
- a keresztény értékek megőrzését egy gyorsan változó világban,
- a párbeszédet vallások, népek és nemzetek között.

Ferenc pápa és Magyarország – egy különleges kapcsolat
Ferenc pápa többször is hangsúlyozta, hogy Közép-Európa keresztény gyökerei kincs, nem teher.
Magyarország családpolitikáját több ízben méltatta, és bátorította a hitben élő közösségeket.

Sokat jelentett, hogy:
- elismerően szólt népünk vendégszeretetéről és kitartásáról,
- bátorított minket identitásunk megőrzésére,
- és arra ösztönzött, hogy a hitet ne csak őrizzük, hanem éljük is meg – közösségben, testvérként.

Miért vagyunk hálásak mi, magyarok?
Az ő szavai és tettei fényt hoztak a sötétben.
Emlékeztetett arra, hogy az emberi méltóság nem alku tárgya.
Hálásak vagyunk azért, mert:

- megerősített bennünket nemzeti és vallási identitásunkban,
- hídépítő volt Kelet és Nyugat, múlt és jövő, hívő és nem hívő között,
- példát mutatott alázatból, emberségből, testvéri szeretetből.

Hálaima Ferenc pápáért
Urunk,
hálát adunk Neked Ferenc pápáért,
akit a Te szent akaratodból adtál néped vezetőjéül.
Köszönjük, hogy szavaival, tetteivel és alázatával
világosságot gyújtott a sötétedő világban.

Áldott legyen a hang, amely a békéről szólt,
az igazságról, a könyörületről és a szeretetről.
Áldott legyen a kéz, amely a kicsinyeket emelte fel,
a gyengéket oltalmazta, és minden embert testvérnek látott.

Köszönjük, hogy különösen a mi nemzetünkre is
tekintettel volt – hitünket megerősítette,
identitásunkat tisztelte,
és reményt adott egy igazabb jövőre.

Most, hogy már a Te országod fényében jár,
add, hogy öröksége élő maradjon közöttünk.
Segíts, hogy amit tanított, megéljük,
amit hirdetett, továbbadjuk,
és amit képviselt, hittel őrizzük.

Ámen.

Népszerű bejegyzések

Innen indulok – Szigetszentmárton szívéből

Gyüre András vagyok, 1970-ben születtem itt, Szigetszentmártonban – és bár az élet néha másfelé sodort, valójában mindig ide tartoztam. Ez a falu nemcsak a lakhelyem, hanem az otthonom. Nekem Szigetszentmárton szinte a világ közepe. Halak vagyok: úszom az árral, ha kell. És szembemegyek vele, ha muszáj. Az életem nem volt mindig sima út. Voltak hibák, rossz döntések, amikért megkaptam a magam büntetését. De soha nem maradtam a földön – felálltam, tanultam belőle, és ma már máshogy járom az utamat: egyenes háttal, tiszta szívvel. Azért hoztam létre ezt a blogot, mert hiszek abban, hogy beszélnünk kell egymással – őszintén, nyíltan, emberként. Arról, hogyan élünk itt, mi az, ami jó, és mi az, amin lehetne javítani. Mert számomra fontos, hogy ez a hely fejlődjön – nemcsak kívül, hanem belül is: közösségként, emberségben. Itt fogok írni véleményeket, gondolatokat, emlékeket és terveket. Néha szelíden, néha szemtelenebbül, de mindig szívből. Mert hiszem: egy falu akkor él igazán, ha a ben...

Emlékek a vasszörnyről

Emlékek a vasszörnyről – Az 1989-es Chevrolet Camaro IROC-Z 5.7  Volt egy idő, amikor a sebesség és az erő minden mozdulatomat áramkörbe kapcsolta. Egy 1989-es Chevrolet Camaro IROC-Z 5.7, targatetővel, mint a szabadság szimbóluma, minden nap új kalandot hozott. A kocsi maga volt az amerikai álom, a mély, mély motorzúgás, ami minden utcasarkon felkavarta a levegőt, és egy pillanatra elfeledtette a valóságot. ( A kép csak ilusztráció ) Az IROC-Z nem csupán egy autó volt, hanem egy életstílus. A kormányt úgy fogtam, mint egy pilóta a kormányrudat, és minden indítás egy újabb élmény kezdete volt. A 5.7-es motor ereje nemcsak a motorháztető alatt lüktetett, hanem a szívemben is ott éreztem. A gyorsulás, a kanyarok, a napsütésben ragyogó, kék fényezés – mindez olyan emlékekkel ajándékozott meg, amelyek örökre velem maradnak. A targatető felemelése minden reggel egy szertartás volt, mintha az ég felé nyújtózkodva köszöntöttem volna a napot. Az érzés, hogy a szél a hajamban táncol, és az ...