Ugrás a fő tartalomra

Amit ma megtehetsz – a faludért

Sokan panaszkodunk. Hogy koszos az utca. Hogy nincs elég program. Hogy nem olyan a falu, mint régen. De aztán hazamegyünk, bezárjuk az ajtót – és várjuk, hogy valaki megcsinálja helyettünk.

Pedig a falu nem egy hivatal, nem egy polgármester, nem egy „valaki”. A falu mi vagyunk. Te is. Én is. És az is, akinek nem tetszik, amit most írok – de mégis elolvassa.

Nem kell nagy dolgokra gondolni. Néha egy köszönés is elég. Vagy egy eldobott szemét felszedése. Egy rendezvény megosztása. Egy vélemény kulturált megfogalmazása. Egy segítő kéz a szomszédnak. Vagy az, hogy odamész, ha valaki egyedül van a padon. Ezek apró dolgok – de ezekből lesz a közösség.

Nem azt mondom, hogy mindenkinek aktivistának kell lennie. De valamit mindenki megtehet. Mert ha mindig másra várunk, akkor sosem fog történni semmi. A falu nem változik – csak ha mi változtatunk.

Én ezzel a bloggal próbálok tenni valamit. Nem sokat, csak szavakat. De talán ezek a szavak gondolatokat indítanak el. És a gondolatokból lehet mozdulat. A mozdulatból pedig közösség.

A kérdés már csak az: te mit teszel ma Szigetszentmártonért?

Népszerű bejegyzések

Innen indulok – Szigetszentmárton szívéből

Gyüre András vagyok, 1970-ben születtem itt, Szigetszentmártonban – és bár az élet néha másfelé sodort, valójában mindig ide tartoztam. Ez a falu nemcsak a lakhelyem, hanem az otthonom. Nekem Szigetszentmárton szinte a világ közepe. Halak vagyok: úszom az árral, ha kell. És szembemegyek vele, ha muszáj. Az életem nem volt mindig sima út. Voltak hibák, rossz döntések, amikért megkaptam a magam büntetését. De soha nem maradtam a földön – felálltam, tanultam belőle, és ma már máshogy járom az utamat: egyenes háttal, tiszta szívvel. Azért hoztam létre ezt a blogot, mert hiszek abban, hogy beszélnünk kell egymással – őszintén, nyíltan, emberként. Arról, hogyan élünk itt, mi az, ami jó, és mi az, amin lehetne javítani. Mert számomra fontos, hogy ez a hely fejlődjön – nemcsak kívül, hanem belül is: közösségként, emberségben. Itt fogok írni véleményeket, gondolatokat, emlékeket és terveket. Néha szelíden, néha szemtelenebbül, de mindig szívből. Mert hiszem: egy falu akkor él igazán, ha a ben...

Nemzeti gyásznap Ferenc pápa temetése napja

2025. április 26. Nemzeti Gyásznap Ma nemcsak gyászolunk, hanem hálát is adunk. Emlékezünk egy olyan emberre, aki nemcsak a világ, hanem különösen a magyar nép számára volt áldás. Ferenc pápa egyszerűsége, embersége és rendíthetetlen hite példát adott – és reményt is. A Szentatya törekvései a világban Ferenc pápa pápasága alatt mindig a legkisebbeket kereste. A békét, a kiengesztelődést és az igazságot hirdette. Nem volt hajlandó elhallgatni az igazságtalanságot – akár a világ hatalmasai előtt sem. Fontosnak tartotta: - a szegények és elesettek védelmét, - a családok és fiatalok támogatását, - a keresztény értékek megőrzését egy gyorsan változó világban, - a párbeszédet vallások, népek és nemzetek között. Ferenc pápa és Magyarország – egy különleges kapcsolat Ferenc pápa többször is hangsúlyozta, hogy Közép-Európa keresztény gyökerei kincs, nem teher. Magyarország családpolitikáját több ízben méltatta, és bátorította a hitben élő közösségeket. Sokat jelentett, hogy: - elismerően szó...

Emlékek a vasszörnyről

Emlékek a vasszörnyről – Az 1989-es Chevrolet Camaro IROC-Z 5.7  Volt egy idő, amikor a sebesség és az erő minden mozdulatomat áramkörbe kapcsolta. Egy 1989-es Chevrolet Camaro IROC-Z 5.7, targatetővel, mint a szabadság szimbóluma, minden nap új kalandot hozott. A kocsi maga volt az amerikai álom, a mély, mély motorzúgás, ami minden utcasarkon felkavarta a levegőt, és egy pillanatra elfeledtette a valóságot. ( A kép csak ilusztráció ) Az IROC-Z nem csupán egy autó volt, hanem egy életstílus. A kormányt úgy fogtam, mint egy pilóta a kormányrudat, és minden indítás egy újabb élmény kezdete volt. A 5.7-es motor ereje nemcsak a motorháztető alatt lüktetett, hanem a szívemben is ott éreztem. A gyorsulás, a kanyarok, a napsütésben ragyogó, kék fényezés – mindez olyan emlékekkel ajándékozott meg, amelyek örökre velem maradnak. A targatető felemelése minden reggel egy szertartás volt, mintha az ég felé nyújtózkodva köszöntöttem volna a napot. Az érzés, hogy a szél a hajamban táncol, és az ...