Vannak pillanatok, amikor megérzed, hogy történik valami fontos. Nem harsányan, nem dobpergés közepette. Hanem úgy, ahogy a villám csap le egy viharos nyári éjszakán: hirtelen, elemi erővel, és nincs több kérdésed. Ma reggel egy ilyen pillanat volt. A serpenyőben tojás sercegett, a TV -ben Orbán Viktor beszélt a CPAC Hungary színpadán. És mire kész lett a rántotta, valami bennem is megszületett újra . A beszéd nem szimpla politikai blabla volt. Nem kampányduma. Hanem hitvallás . Ütős, karcos, egyenes. Mert aki a békéről beszél, annak ma bátorság kell. Aki kimondja, hogy Magyarország a magyaroké, és nem lesz a globalista térdre kényszerítés díszlete, azt ma ellenségként kezelik odakint. De itthon? Itthon újra reménnyé válik. “A szuverenitás nem alku tárgya.” – hangzott el a színpadról. És nem volt szükség magyarázatra. Mert tudjuk, miről beszél. Évek óta nyomnak, szorítanak, zsarolnak bennünket. Be akarnak sorolni minket egy világképbe, ahol nemzetek nincsenek, csak fogyasztók, szaba...
Nem vagyok újságíró, sem politikus. Csak egy ember, aki figyel, gondolkodik, és kimondja, amit más inkább elhallgat. A gyureandras.hu egy személyes tér, ahol a falusi hétköznapok, a közélet és a magyar politika találkozik az őszinte szóval.