Gyüre András Buda

Emlékek a vasszörnyről – Az 1989-es Chevrolet Camaro IROC-Z 5.7  Volt egy idő, amikor a sebesség és az erő minden mozdulatomat áramkörbe kapcsolta. Egy 1989-es Chevrolet Camaro IROC-Z 5.7, targatetővel, mint a szabadság szimbóluma, minden nap új kalandot hozott. A kocsi maga volt az amerikai álom, a mély, mély motorzúgás, ami minden utcasarkon felkavarta a levegőt, és egy pillanatra elfeledtette a valóságot. ( A kép csak ilusztráció ) Az IROC-Z nem csupán egy autó volt, hanem egy életstílus. A kormányt úgy fogtam, mint egy pilóta a kormányrudat, és minden indítás egy újabb élmény kezdete volt. A 5.7-es motor ereje nemcsak a motorháztető alatt lüktetett, hanem a szívemben is ott éreztem. A gyorsulás, a kanyarok, a napsütésben ragyogó, kék fényezés – mindez olyan emlékekkel ajándékozott meg, amelyek örökre velem maradnak. A targatető felemelése minden reggel egy szertartás volt, mintha az ég felé nyújtózkodva köszöntöttem volna a napot. Az érzés, hogy a szél a hajamban táncol, és az ...

Chicano életérzés Magyarországon! Avagy hogyan lett banánüléses bringám a stílusom része. Amikor először találkoztam a Chicano kultúrával , valami megmozdult bennem. Az a fajta büszkeség, lazaság, és az a különleges, utcai elegancia rögtön megfogott. Bár magyar vagyok, a Chicano stílus azonnal úgy érződött, mintha a sajátom lenne. És azóta nem is eresztett. A stílus, ami szavak nélkül beszél A Chicano viselet egyszerű, mégis erőteljes üzenetet hordoz: fehér póló, bő nadrág, bandana, tiszta, határozott vonalak. Mindig is tetszett az az őszinte, sallangmentes megjelenés, amit ezek az emberek képviselnek. Nincs túlkomplikálva, de minden részlet ki van találva – a mozdulattól a tekintetig. Az álom kerekein: banánüléses bringa. És aztán ott vannak a lowriderek – az autók és a biciklik.Csillogó króm, óriási kormányok, csavarodó felnik, banánülés, rugózó vázak. Ahogy egy Chicano bringa vagy egy klasszikus Impala suhan az utcán, az maga az élő művészet. Én is így lettem banánüléses bringa-...

2025. április 26. Nemzeti Gyásznap Ma nemcsak gyászolunk, hanem hálát is adunk. Emlékezünk egy olyan emberre, aki nemcsak a világ, hanem különösen a magyar nép számára volt áldás. Ferenc pápa egyszerűsége, embersége és rendíthetetlen hite példát adott – és reményt is. A Szentatya törekvései a világban Ferenc pápa pápasága alatt mindig a legkisebbeket kereste. A békét, a kiengesztelődést és az igazságot hirdette. Nem volt hajlandó elhallgatni az igazságtalanságot – akár a világ hatalmasai előtt sem. Fontosnak tartotta: - a szegények és elesettek védelmét, - a családok és fiatalok támogatását, - a keresztény értékek megőrzését egy gyorsan változó világban, - a párbeszédet vallások, népek és nemzetek között. Ferenc pápa és Magyarország – egy különleges kapcsolat Ferenc pápa többször is hangsúlyozta, hogy Közép-Európa keresztény gyökerei kincs, nem teher. Magyarország családpolitikáját több ízben méltatta, és bátorította a hitben élő közösségeket. Sokat jelentett, hogy: - elismerően szó...

Sokan panaszkodunk. Hogy koszos az utca. Hogy nincs elég program. Hogy nem olyan a falu, mint régen. De aztán hazamegyünk, bezárjuk az ajtót – és várjuk, hogy valaki megcsinálja helyettünk. Pedig a falu nem egy hivatal, nem egy polgármester, nem egy „valaki”. A falu mi vagyunk. Te is. Én is. És az is, akinek nem tetszik, amit most írok – de mégis elolvassa. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Néha egy köszönés is elég. Vagy egy eldobott szemét felszedése. Egy rendezvény megosztása. Egy vélemény kulturált megfogalmazása. Egy segítő kéz a szomszédnak. Vagy az, hogy odamész, ha valaki egyedül van a padon. Ezek apró dolgok – de ezekből lesz a közösség. Nem azt mondom, hogy mindenkinek aktivistának kell lennie. De valamit mindenki megtehet. Mert ha mindig másra várunk, akkor sosem fog történni semmi. A falu nem változik – csak ha mi változtatunk. Én ezzel a bloggal próbálok tenni valamit. Nem sokat, csak szavakat. De talán ezek a szavak gondolatokat indítanak el. És a gondolatokból lehet mozdu...

Sokan élnek itt – pár éve, pár évtizede, vagy épp születésük óta, mint én. De vajon mit jelent ma Szigetszentmártoninak lenni? Régen talán egyszerűbb volt. A falu zártabb közösség volt, mindenki ismert mindenkit, és a szó szoros értelmében közünk volt egymáshoz. A mai világ más: többen vagyunk, gyorsabban élünk, és gyakran csak átsuhanunk egymás mellett. De attól még lehetne valódi közösség. Szigetszentmártoninak lenni nem egy lakcím. Inkább egy hozzáállás. Azt jelenti, hogy nemcsak lakunk itt – hanem élünk itt. Figyelünk egymásra, köszönünk az utcán, beszélgetünk a bolt előtt, segítünk, ha valakinek baja van. És ha valami nem tetszik – nem csak morgunk magunkban, hanem szólunk, elmondjuk, gondolkodunk a megoldáson. Nem baj, ha nem értünk mindig egyet. Az baj, ha nem is próbáljuk megérteni egymást. Közösség csak ott születik, ahol a különbözőség nem ellenség, hanem érték. Én szeretném, ha újra egy ilyen Szigetszentmártonban élhetnénk – ahol nem csak a házaink állnak egymás mellett, han...