Gyüre András Buda

Sokan panaszkodunk. Hogy koszos az utca. Hogy nincs elég program. Hogy nem olyan a falu, mint régen. De aztán hazamegyünk, bezárjuk az ajtót – és várjuk, hogy valaki megcsinálja helyettünk. Pedig a falu nem egy hivatal, nem egy polgármester, nem egy „valaki”. A falu mi vagyunk. Te is. Én is. És az is, akinek nem tetszik, amit most írok – de mégis elolvassa. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Néha egy köszönés is elég. Vagy egy eldobott szemét felszedése. Egy rendezvény megosztása. Egy vélemény kulturált megfogalmazása. Egy segítő kéz a szomszédnak. Vagy az, hogy odamész, ha valaki egyedül van a padon. Ezek apró dolgok – de ezekből lesz a közösség. Nem azt mondom, hogy mindenkinek aktivistának kell lennie. De valamit mindenki megtehet. Mert ha mindig másra várunk, akkor sosem fog történni semmi. A falu nem változik – csak ha mi változtatunk. Én ezzel a bloggal próbálok tenni valamit. Nem sokat, csak szavakat. De talán ezek a szavak gondolatokat indítanak el. És a gondolatokból lehet mozdu...

Sokan élnek itt – pár éve, pár évtizede, vagy épp születésük óta, mint én. De vajon mit jelent ma Szigetszentmártoninak lenni? Régen talán egyszerűbb volt. A falu zártabb közösség volt, mindenki ismert mindenkit, és a szó szoros értelmében közünk volt egymáshoz. A mai világ más: többen vagyunk, gyorsabban élünk, és gyakran csak átsuhanunk egymás mellett. De attól még lehetne valódi közösség. Szigetszentmártoninak lenni nem egy lakcím. Inkább egy hozzáállás. Azt jelenti, hogy nemcsak lakunk itt – hanem élünk itt. Figyelünk egymásra, köszönünk az utcán, beszélgetünk a bolt előtt, segítünk, ha valakinek baja van. És ha valami nem tetszik – nem csak morgunk magunkban, hanem szólunk, elmondjuk, gondolkodunk a megoldáson. Nem baj, ha nem értünk mindig egyet. Az baj, ha nem is próbáljuk megérteni egymást. Közösség csak ott születik, ahol a különbözőség nem ellenség, hanem érték. Én szeretném, ha újra egy ilyen Szigetszentmártonban élhetnénk – ahol nem csak a házaink állnak egymás mellett, han...